„A dolgok változnak, de a vers örök”..., ahogy iskolánk költészet napi szavalóversenye is

Ha beköszönt a tavasz és életre kel a természet, azzal együtt már megszokott színfoltja iskolánknak, hogy diákjaink életre hívnak egy-egy verset. Valahogy úgy, ahogy Kosztolányi mondja: a néma versnek hangot adva, szavalattal keltettük életre azokat. Sok-sok éves hagyomány ez már iskolánkban, hogy április 11-ét, a magyar költészet napját szavalóversennyel ünnepeljük meg. Idén a 200 éve született Arany János előtt tisztelegtünk megnyitó műsorunkkal és a versenyzők kötelező verseivel. Hogy micsoda élő hagyatékkal bír a magyar költészet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szabadon választott költeményeink egy-egy kortárs  alkotótól valók voltak. Igazán színes repertoárt mondhatott magának mind a négy korcsoport, akik között meghirdettük szavalóversenyünket. A tartalom mellé igényes forma is társult. Mindannyian ünneplőbe öltöztettük iskolánkat és magunkat, az énekkarosok és a 6. osztályosok kedves, emlékező összeállítással idézték fel Arany János alakját. A nap igazi fényét a szavalatok adták, amelyek hol mosolyt csaltak az arcokra, hol mélyenszántó gondolataikkal hatottak hallgatóságukra.  Gratulálunk minden szavalónak, hiszen helyezéstől, díjazástól függetlenül mindannyian szép teljesítményt mondhatnak magukénak. A rendezvény zárásaként kiemelésre kerültek azok az előadók és szavalatok, akiket ezen a napon a zsűri a legügyesebbnek tartott: